Párlat, mely születéstől halálig elkísér,
Áldás, mely magában hordozza végzetét,
Lélekig nem hatol el semmi így.
Ima, mely mormolja önmagát.
Nincs, mi a napfényt így hozza eléd,
Karácsony, új év nélküle mit sem ér,
Adj hálát Istennek mindezért.
Párkák
A Világ ősi kezdetén,
mikor nem volt sötét,
és nem létezett fény,
mikor nem volt Tűz, Víz, Föld és Levegő
magában szunnyadott az Ős erő.
Csak három élő létezett,
három párka a Nincs felett.
Születés, Élet és Halál,
ők tudják csak, kinek mi jár.
Belépek ebbe a világba,
várnak rám, kapuja kitárva
anyám aranyos ölébe,
lépek az emberek körébe.
Lehelletem lesz a lelked,
legyen benned égi erő,
nélküled nem élhet élő,
legyen a neved Levegő.
Ízzó szívem dobbanása,
hulljon rád, mint rőt parázsra,
libegj, lobogj, éledj táncra,
belőled lesz tüzek árja.
Könnyeimet neked adom,
bőven folyó kis patakom,
ott leszel a fellegekben,
a folyókban, tengerekben.
Ami erő a karomban,
legyen tiéd dombjaidban,
legyen tiéd völgyeidben,
földdé váljon minden kincsem.
Ha minden percét élvezed,
teljesebb lesz az életed.
Mosolyogj a reggeli égre,
fénylő napsugárt kapsz cserébe.
Ültess virágot, almafát,
gyümölcsöt ad és ontja illatát,
indulj el útra vízen vagy hegyen,
cserébe tiéd lesz a végtelen.
Kitárul, megmutatja önmagát,
ha jól figyelsz, meglátod a csodát.
Mert ott van minden napsugárban,
Tűzben, Vízben, Földben és Vizek fodrában.
"Szomjan halok a forrás víze mellett,
tüzben élek, és mégis vacogok,
lelkem miattad örök kínban ég,
napfény mellett is sötétben vagyok."
"A fénynél árnyék,
kétség és remény,
ott állok látod, hol te mindenütt,
s ki így ösmérlek,
még hódoljak-e?"
Kilépek ebbe a világba,
várnak rám, kapuja kitárva,
levetem testi ruhámat,
utamon angyalok vigyáznak.
Van-e út lélektől, lélekig?
Van-e kapu mely előre vagy vissza visz?
Van-e élet? Van-e halál?
Tudhatjuk-e, hogy ránk mi vár?
Nem akartam lenni semmi,
csak dúdolni, jönni, menni.
Kék vizekben mosakodni,
zöld szelekben szárítkozni.
Tűzben égni, Földön állni,
a Párkákkal nem vitázni.
Angyalszárnyon jár a tánc,
benne mindent megtalálsz.
Halál, Élet, Születés,
legyen ennyi most elég.
S bár a kapu nyitva áll,
lassan véget ér a tánc.